„Míg mások vakon követik az igazságot,
Te tudd, hogy semmi sem igaz!
Míg másokat korlátoz az erkölcs és a törvény,
Te tudd, hogy minden megengedett!
A sötétben dolgozunk, de a fényt szolgáljuk.
Assassinok vagyunk.”
Nap, mint nap felkelünk, felöltözünk, megkávézunk és munkába megyünk.
Nézzük a tévét, a Netflixet, vagy épp a Pornhub-ot.
Fizetjük a tb-t, vonják az adót, törlesztjük a hitelünk.
Megvesszük az Ikea legújabb konyhabútorát a hozzá illő székekkel és persze a színben passzoló állólámpával.
Bedobunk egy sajtbureszt, ha épp a meki felé járunk.
És gyűjtjük a figurákat, szobrokat, képregényeket és bármit, ami éppen trendi.
Szivárványszínű a profilképünk, vagy épp horogkeresztes, ha arra „utasítanak”.
Szeretném magam anarchistának tartani, akinek a szabadság a mindene, de sajnos csak egy báb vagyok a sok közül.
Megtehetném, hogy elvonulok egy barlangba meditálni, vagy épp lezabálom a vadon nővő marijuana-t Indiában és egy szál f****ban szaladgálok, de ha szeretnék nyugodt és esetleg boldog életet élni, akkor bizony asszimilálódnom kell és a társadalom részévé válnom.
Mi ez, ha nem irányított rabszolgaság?!
A Teremtés során állítólag az Isten mindent megadott Ádámnak és Évának, csak két fának a gyümölcsétől tiltotta őket, melyeknek a gyümölcse maga az isteni lét alapkövei: a Mindentudás és az Örökélet fájának termése.
A bibliai Ördög megigézte Évát és rávette, hogy egyen, illetve etesse meg Ádámot a tiltott gyümölcsök egyikével, az „Almával”.
Van viszont egy másik elmélet, mely egy harmadik Fáról és egy harmadik Gyümölcsről is említést tesz.
A Mindentudás és az Örök Élet mellett a harmadik fa teremte a gyümölcsöt, amit elméletben Isten nekünk adott már a projekt elindításakor.
A Szabad Akaratét.
A földi hatalmasságok viszont úgy ítélik, nincs szükségünk erre a luxusra.
Jobb nekünk, – és nekik persze még jobb – ha a rendszer működik és nincs, aki bomlassza azt, így minden lehetséges veszélyforrást próbálnak előre megsemmisíteni.
Mindenhonnan a reklámok ömlenek a képünkbe, a pénz, amiért dolgozunk, csak illúzió, ahogy az arany értéke is, leszámítva hogy elég jó vezető, így optimális alkatrész a számítógépeknél, amiken persze csak a reklámok ömlenek a képünkbe.
Furcsa kis körforgás, amiben élünk, de elfogadtuk, hiszen csak így lehet élni.
Csak így lehet élni?
Van egy csoport, az Orgyilkosok, akik feláldoztak mindent, ami egy átlagembernek fontos lehet, hogy a Szabad Akaratot védjék.
Nem rendelkeznek egzisztenciával, a társadalom söpredékei, akik csak ártanak és belülről bomlasztják a rendszert.
Mindet el kell pusztítani, az egész Testvériséget el kell söpörni, hogy írmagja se maradjon!
Hiszen csak ártanak.
De vajon tényleg így van? Vajon jobban áll-e nekünk a lánc, mint a kard?
Én nem hiszem.
És olybá tűnik, az Ubisoft is velem ért egyet, hiszen egy mára legendás sorozatot tártak elénk.
Az Assassins Creed nevű játék nem rég jelentette meg a nyolcadik részét, – ha jól számolok – melynek története a középkori Skandinávia földjére kalauzol bennünket, ahol egészen a Valhalla csarnokaiig küzdhetjük magunkat.
A játék első része 2007-ben jelent meg és azonnal megnyerte magának a „gémereket”, hiszen tökéletesen új módon kezelték az adott motort és a világot.
Kaptunk egy viszonylag nagy pályát, lehetetlenül nehéz ellenfeleket és végtelen lehetőséget arra, hogy az adott küldetéseket végig vihessük.
Rejtőzhetünk a kazalban, vagy épp az árnyak között, de az elkábított, vagy épp megölt ellenségek ruháját is magunkra ölthetjük.
Arról nem is beszélve, hogy Pókember elbújhat mögöttünk, hiszen az egész város, minden orom, minden magaslat megmászható.
A játék nyolc része elkalauzol minket egészen az ókori Görögországtól Egyiptomon keresztül át a Nagy Francia Forradalmon az iparosodott Angliáig, hiszen az Almát meg kell védenünk az ádáz Templomosok, akik velünk együtt harcolnak át korszakokat, hogy a Szabad Akaratot kiolthassák.
De hiába jó történet, ami maga a nagybetűs INMÉDIÁSZRÉSZ, hiába a fantasztikusan működő fizika és hiába az ezer lehetőség, a játékot mégis az viszi el igazán, hogy „álom az álomban”. Nem egyszerűn bedobnak minket egy középkori Orgyilkos bőrébe, hanem tökéletesen átlagos, modernkori emberek szerepében kezdjük az összes játékot.
Viszont az Animus-nak köszönhetően mind belebújhatunk egy rég elfeledett, a családi fotókról lemaradt, a falra mázolt családfákról Sirius-hoz hasonló módon lekapart felmenőnk bőrébe, hiszen mindannyiunknak van olyan őse, aki háttérbe helyezte a kényelmet a valódi helyes döntéssel szemben. Azon dolgozott, hogy megvédje a Szabad Akarat forrását, kódját, vírusát/ellenszerét a Templomosok Rendjétől.
Az Animus által mi magunk is segíthetjük, hogy az Alma végül megtalálja méltó helyét.
Nagyon sokat lehetne mesélni a játékról, annak hibáiról, amit például a Unity tökéletesen prezentált, de ugyanígy meg lehetne említeni a világ legmenőbb spin-offját, a Black Flag-et, viszont akkor sosem érnék a végére és az időnk sajnos véges.
A lényeg, hogy az Ubisoft-nak köszönhetően már majdnem 15 éve utazhatunk az időben, hogy védjük a Szabad Akaratot.
Bár biztos így van? Nem lehet, hogy az „Ubi” csak a képernyő elé akar láncolni minket, hogy így is kioltsák az engedetlenség csíráját? Nem lehet, hogy én is ezt teszem a cikkemmel?!
Ha idáig eljutottál, akkor talán Te is a Templomosok csapdájába estél, de az is lehet, hogy az Assassinok „propagandája” ért el hozzád és talán az agyadba fészkelte magát az engedetlenség gondolata.
Mindenesetre köszönöm, hogy elolvastad a cikket!
By Hunter
Hello, my Baby, hello, my Honey!
